Blog

Megjelent a blender 2.5 első hivatalos tesztverziója, úgyhogy muszáj volt kipróbálnom. Valóban olyan, mint mondták: áttervezték a felhasználói felületet, ezzel sok remek újdonság belekerült, de még nem minden funkciót hoztak át a korábbi verzióból.

Aztán kipróbáltam a blender fájlformátum érdekességét, hogy előrefelé is kompatibilis (azaz régebbi programmal is meg lehet nyitni az újabb fájljait). A 2.49 verziót használtam, ami rögtön figyelmeztetett, hogy az animációt nem tudja betölteni – ugyanis a 2.5-ben teljesen újraírták az animáció kezelést. Még ki kellett kapcsolnom a „Do composite” és „Do sequence” gombokat, amiket rejtélyes okból bekapcsolt. Az alábbi képen meg lehet nézni, hogy azért kicsit mások lettek a színek – aki írt már renderelő programot, az valószínűleg megérti, hogy ilyen hatással lehet a program újraírása.

Aztán inkscape-pel is játszottam egy kicsit, mert abból is új verzió jelent meg a héten.

Ettől függetlenül az is eszembe jutott, hogy egyetemen sok szép matematikai módszert tanultunk, de aztán kiderül, hogy a valóság nem kultiválja az ilyesmit.
Pl. tanultuk, hogy hogyan kell telefonközpontot méretezni, ha az előfizetők Poisson-eloszlást követve telefonálnak. Persze gondolható, hogy ezek az előfizetők mérsékelten igyekeznek így telefonálni. Erre találtam ki, hogy az autó biztosításhoz hasonlóan itt is be lehetne vezetni bonus-malus rendszert: aki megátalkodottan a Poisson-eloszlás ellenében telefonál, annak drágább lesz a percdíj.

Mióta tudom, hogy egy embernél lényegesen többen (megkockáztatom, hogy kétszer ennyien) olvassák a blogomat, próbálok gyakrabban írni.
Az iskola padlásán bukkantam az alábbi számológépre pár éve, de bár némi működési jelenséget produkált, alapvetően használhatatlanná tette, hogy például a legnagyobb helyi értéken csak 9-et lehetett beállítani. Ma végre vettem a bátorságot, hogy kinyissam, és kiderült, hogy nem romlott el, csak elállítódott. Néhány pöcök és gyűrű összehangolt mozgatásával sikerült működőképes állapotba hozni.

Ha például 65536-ot szeretnénk 256-tal szorozni, akkor a következőt kell tenni:

1. lenullázni mindent
2.  a Triumphator felirattól jobbra található pöckökkel beállítani 65536-ot
3.  a számológép jobb oldalán látható kart 6-szor körbeforgatni
4.  léptetni egy helyi értékkel (el kell mozdítani az alsó részt, amin a két számláló van)
5.  megforgatni a kart 5-ször
6.  még egy helyi értékkel léptetni
7.  megforgatni a kart 2-szer

Lent a baloldali számláló mutatja, hogy eddig mennyivel szoroztunk, a jobboldalin pedig a végeredmény látszik.

Richard Feynman azt írja, hogy mikor az atombombán dolgoztak, akkor rendeltek egy IBM számítógépet. Amíg az nem érkezett meg, addig egy sereg lányt leültettek egy szobába ilyesmi számológépekkel, és rajtuk „futtatták” a számítási algoritmust. Így elérték a géptől várt műveleti sebességet: csak persze a lányok hamarabb elfáradtak mint a számítógép. Konkrétan Marchant számológépet említ, lehet hogy az övékben elektromotor hajtotta a dolgokat, ami azért jelentősen gyorsabb lehet.

No lám, ide jutottunk, hogy filozofálgatok. Mentségemre szóljon, hogy neves kollegáimmal ellentétben nem egy könyvben fejtem ki egy gondolatomat, csupán néhány sorban. (Persze ez csúf vádaskodás a részemről, mivel még nem olvastam egy filozófiai könyvet sem, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy jobb is ez így.)

Mai vizsgálatom tárgya a filozófiai problémák favoritja: az élet értelme.

Na de nooormális? Kérdezhetném Besenyő István szavaival – hiszen, hogy minek mennyi értelme van, azt pont azzal mérjük, hogy mennyire segíti az életet. A „Mi az élet értelme?” kérdés tehát nagyjából olyan, mint a „Milyen színű a piros?”

Legalábbis szerintem. Nyugodalmas jó éjszakát.

Most, hogy sikeresen megtaláltam az első diplomamunkámat, írnék róla egy rövidet. Fákat építettem számítógépen. Mármint igazi fának látszó virtuális testeket, mint az alábbi képen is látszik – ez mindig egy kis magyarázkodást igényelt, mert az egyetemen mindenki először matematikai fákra gondolt.

Számomra egyébként a következő kép a legizgalmasabb belőle, ahol az egyik hengerből kiharapunk egy másikat:

Ugyanis ragaszkodtam hozzá, hogy magam találjam ki, hogy ezt hogy kell csinálni. Igazság szerint csak konkáv testeken működik, akkor sem mindig. Ez egy ideig lehangolt, de aztán láttam a 3D Studio MAX egy korabeli verzióját, és láttam, hogy ennek a problémának az általános megoldása mondhatni nálam tapasztaltabbaknak is gondot jelent.

A teljesség kedvéért álljon itt maga a diplomamunka, és a forráskód.

Egy férfi nem tehet magáévá minden nőt, de azért törekedni kell rá – tartja a mondás. Nőkről nemigen mondanak ilyeneket. Pedig ha belegondolunk, nagyjából ugyanannyi nő él, mint férfi, és a fent említett tevékenységben részt vevő két ember közül az egyik nő, ezért adódik, hogy egy nőre átlagosan ugyanannyi férfi partner jut, mint fordítva.

És ha már hosszú idő után újra írok, megemlítem, hogy nem tudok keresztülmutatni a falon. Mutattam kolleginának, hogy melyik gépről beszélek, de az egy másik teremben volt, ezért ő nem értette meg. Bezzeg (bizony, korunk eme ikonikus figurája ezen az oldalon is kikerülhetetlen) Csak Norisz biztos keresztül tud mutatni a falon.