Ho-Csi-San

Ahogy ígértem, most elmesélem Ho-Csi-San történetét.

Tizenegy éves voltam, mikor úgy határoztam, hogy exhibicionizmusomat egy akkortájt népszerű “Kaland, Játék, Kockázat” típusú játék megírásával élem ki. Fogtam egy négyzethálós lapot, rajzoltam rá egy 10×10-es labirintust (vagy kisebbet?), bejelöltem néhány ellenséget, csapdát meg egyebet. Aztán rajzoltam egy másikat, mert az első nem tetszett (talán nem jutott már hely a főellenségnek). Aztán előbb-utóbb mégis elkészültem, és az iskolában a szép emlékű Multi Editorral szavakba öntöttem. Arra már nem emlékszem, hogy hogyan kevertem meg az egyes fejezeteket, hogy lehetőleg egymás utáni fejezetek ne kerüljenek egy lapra, de azt hiszem, csak egyetlen hiba maradt benne, és így is meg lehet szerezni a kincset.

Aztán jött a biznisz: lefénymásoltam talán tíz példányban, és az iskola folyosóján próbáltam direkt marketing formájában eladni, mármint megszólítottam a megfelelően elborultnak tűnő arcokat, és kérdeztem, hogy kell-e. Úgy értve, hogy pénzért is kell-e. Izgultam, hogy visszajöjjön a fénymásolás ára, de aztán olyan jól ment a bolt, hogy az eladások nyereségéből az eredeti példány nyomtatási költsége is megtérült. Na jó, legalábbis így szeretek emlékezni rá, az is lehet, hogy buktam rajta egy francia drazsé árát.

Szóval itt van az eredeti Ho-Csi-San webre alkalmazva. Túl sok időt nem töltöttem a javításával, így nagyjából hűen idézi az eredeti hangulatát, még a háttérszínt is az akkor használt újrahasznosított fénymásolópapír kékesszürkéjére próbáltam állítani. Akkor persze kalapos ű és hullámos ő volt, amit kijavítottam, cserébe viszont – most látom – az Á betű tetejére karika került. Ja, és ha megnézed az URL-t láthatod, hogy csi-ho-san mappába tettem, jóllehet a varázsló neve Ho-Csi-San: azért, mert maga a fájl is ilyen néven maradt meg:  fene tudta megjegyezni pontosan ezt a hülye nevet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük