Megjelent a blender 2.5 első hivatalos tesztverziója, úgyhogy muszáj volt kipróbálnom. Valóban olyan, mint mondták: áttervezték a felhasználói felületet, ezzel sok remek újdonság belekerült, de még nem minden funkciót hoztak át a korábbi verzióból.
Aztán kipróbáltam a blender fájlformátum érdekességét, hogy előrefelé is kompatibilis (azaz régebbi programmal is meg lehet nyitni az újabb fájljait). A 2.49 verziót használtam, ami rögtön figyelmeztetett, hogy az animációt nem tudja betölteni – ugyanis a 2.5-ben teljesen újraírták az animáció kezelést. Még ki kellett kapcsolnom a “Do composite” és “Do sequence” gombokat, amiket rejtélyes okból bekapcsolt. Az alábbi képen meg lehet nézni, hogy azért kicsit mások lettek a színek – aki írt már renderelő programot, az valószínűleg megérti, hogy ilyen hatással lehet a program újraírása.
Aztán inkscape-pel is játszottam egy kicsit, mert abból is új verzió jelent meg a héten.
Ettől függetlenül az is eszembe jutott, hogy egyetemen sok szép matematikai módszert tanultunk, de aztán kiderül, hogy a valóság nem kultiválja az ilyesmit.
Pl. tanultuk, hogy hogyan kell telefonközpontot méretezni, ha az előfizetők Poisson-eloszlást követve telefonálnak. Persze gondolható, hogy ezek az előfizetők mérsékelten igyekeznek így telefonálni. Erre találtam ki, hogy az autó biztosításhoz hasonlóan itt is be lehetne vezetni bonus-malus rendszert: aki megátalkodottan a Poisson-eloszlás ellenében telefonál, annak drágább lesz a percdíj.