Történt egyszer, hogy betérvén az Impulzus nevű egyetemi újság szerkesztőségébe, egy sor papírgőzöst találtam, csökkenő sorba állítva: ám a legkisebb is legalább három centis volt, ami nyugtalanítóan hatott akkor rám – éreztem, hogy ez valahogy befejezetlen. Egyúttal Galaxy nevű házi pszichopatánk is érezte a helyzet tökéletlenségét, úgyhogy elkezdtünk mi is hajtogatni. Végülis valahol egy és két milliméter közt láttuk be, hogy lehetőségeink nekünk is végesek. Galaxy fél milliméterrel megelőzött, mert az én legkisebb hajóm szemre nem különbözött egy szokványos, jóllehet egészen apró papírgalacsintól. Akkor skicc pauszot használtunk, tűvel és hegyes csipesszel hajtogatva.
Persze egy ilyen műtárgyat hosszú távon nem lehet megőrizni, mert előbb-utóbb valaki levegőt vesz. De a valaha volt hajóink emlékére készítettem ezt, de most lusta voltam, és normál fénymásolópapírt használtam, és a puszta kezeimet.
