Kategória : and ... stuff

Alan Turing javasolta a következő tesztet mesterséges intelligenciák ellenőrzésére:
Legyen egy ember (nevezzük tesztelőnek) egy szobában, előtte monitor és billentyűzet, és ezen keresztül kommunikálhat egy emberrel, vagy egy géppel. A tesztelő nem tudja, hogy éppen ember vagy gép van a másik oldalon, a másik oldalon lévőnek viszont mindenképp az a célja, hogy a tesztelőt meggyőzze, hogy ő ember.
Ha több kísérletet elvégezve a tesztelő ugyanolyan arányban gondolja, hogy ember van a másik oldalon akár a géppel, akár az emberrel kommunikál, akkor a gép intelligensnek nevezhető.
Igazság szerint, hogy egy gép átmenjen a teszten, elég intelligensnek kell ahhoz lennie, hogy az ember intelligenciáján túl annak gyengeségeit is utánozza. Például azon is lebukhat, ha túl gyorsan válaszol, vagy ha túl sokat tud.
Olvasgatva néhány ilyen teszt párbeszédét (http://loebner.net/Prizef/loebner-prize.html) úgy látom, hogy még messze van az a gép, ami átmegy a teszten. Olvastam egyszer egy cikket, hogy egy kiállításon egy robot hogy társalgott a látogatókkal, és mondtam magamban, hogy ez túl okos, itt valami csalás van. Ki is derült, hogy valójában egy ember válaszolt egy másik szobából rádióhullámon.
Ám hogyan tudná a gép bebizonyítani, hogy ő gép? Mármint hogyha például Wintermute (a Neurománc c. könyv mesterséges intelligenciája) felvesz ismerősnek MSN-en, honnét tudom, hogy nem egy ember van ott aki intelligens válaszait ügyesen egészíti ki egy buta, de gyorsan számoló gép segítségével? Mert kérhetjük, hogy bontsa fel 6287532984469583756348-at prímtényezőire, mert azt egy gép biztos gyorsabban számolja ki, ám a gép is csak akkor számolja ki gyorsan, ha már megvan erre a program: ezt a programot viszont egy gépnek is (ha csak olyan okos, mint egy ember) ugyanannyi időbe telik megírnia. D. R. Hofstadter egyenesen azt állítja, hogy egy gép, ami olyan bonyolult gondolkodásra képes, mint egy ember, az valószínűleg hasonló hibákat is véteni fog. Hiszen a gondolkodása annyi szinttel a relatív hibamentes működésre képes hardvere felett van, mint a mi gondolataink a szintén elég kiszámíthatóan működő neuronok felett.
Szóval ha van egy gép, ami el tudja hitetni, hogy ember, viszont nem tudja bebizonyítani, hogy gép. akkor ez a gép aki, vagy ami? Vagy más szavakkal: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? (Philip K. Dick)
Végül megjegyezném, hogy sok vallás szerint mi is mesterséges intelligenciával rendelkezünk.
Azaz végül egy labirintus látható.

Kategória : kockafej

Tegnap este rájöttem, hogy lehet egyszerűen labirintust generálni. (Kattints a képre!)

Csináltam 800x600 cellásat is, de az nagyon nagy.
A forrás itten van.
És akkor egykívánatra egy olyan is, amin nem látszik a megoldás. (Aki tudja, mi az a színpalettás képtárolás, az elő tudja csalni.)

Kategória : ego

Ez a hét az osztálykirándulások jegyében telt.
Voltam a Mátyás-hegyi-barlangban. (A Pál-völgyi-barlanggal szemben van. Kedves grammar nazi olvasóm kedvéért direkt megnéztem a térképen, hogy ha nem is így kell írni, akkor is legyen hova ujjal mutogatnom.) Előtte azt hittem, hogy kissé klausztrofóbiás élmény lesz, de a profi vezetővel a szűk kúszó-mászó járatokban sem volt semmi kellemetlen érzés. Sőt, nagyon izgalmas volt.
Ma pedig Szentendrén voltunk, egyrészt a marcipán múzeumban. Ha az ember felmegy a lépcsőn, akkor rögtön egy üvegkalitkában forgó, életnagyságú marcipán Diana hercegnővel találja szemben magát. Lássuk be, ez elég ütős kezdés, amit tovább cizellálnak a félméteres tini nindzsa marcipán teknőssök.
Valamint a mikrocsodák kiállítást is volt szerencsénk megtekinteni. Ennek a kiállításnak a tárgyai egyetlen gyufásskatulyában elférnének, és mikroszkóppal kell megnézni. Például egy félbevágott mákszembe helyezett Ausztrália, vagy hajszálra írt üzenet.

Kategória : kockafej

Megjelent a blender 2.5 első hivatalos tesztverziója, úgyhogy muszáj volt kipróbálnom. Valóban olyan, mint mondták: áttervezték a felhasználói felületet, ezzel sok remek újdonság belekerült, de még nem minden funkciót hoztak át a korábbi verzióból.
Aztán kipróbáltam a blender fájlformátum érdekességét, hogy előrefelé is kompatibilis (azaz régebbi programmal is meg lehet nyitni az újabb fájljait). A 2.49 verziót használtam, ami rögtön figyelmeztetett, hogy az animációt nem tudja betölteni - ugyanis a 2.5-ben teljesen újraírták az animáció kezelést. Még ki kellett kapcsolnom a "Do composite" és "Do sequence" gombokat, amiket rejtélyes okból bekapcsolt. Az alábbi képen meg lehet nézni, hogy azért kicsit mások lettek a színek - aki írt már renderelő programot, az valószínűleg megérti, hogy ilyen hatással lehet a program újraírása.
Aztán inkscape-pel is játszottam egy kicsit, mert abból is új verzió jelent meg a héten.

Ettől függetlenül az is eszembe jutott, hogy egyetemen sok szép matematikai módszert tanultunk, de aztán kiderül, hogy a valóság nem kultiválja az ilyesmit.
Pl. tanultuk, hogy hogyan kell telefonközpontot méretezni, ha az előfizetők Poisson-eloszlást követve telefonálnak. Persze gondolható, hogy ezek az előfizetők mérsékelten igyekeznek így telefonálni. Erre találtam ki, hogy az autó biztosításhoz hasonlóan itt is be lehetne vezetni bonus-malus rendszert: aki megátalkodottan a Poisson-eloszlás ellenében telefonál, annak drágább lesz a percdíj.